A tudatos változás alapja a tudatosság és a reflexió.

A tudatosságot önmagunk megfigyelésével, önmonitorozással fejlesztjük.

A monitorozás lényege az adatgyűjtés.

Adatokat gyűjtesz arról, hogy mit csinálsz, mikor, milyen körülmények között. Ezeket az adatokat használod arra, hogy visszanézz, átgondold, és észrevedd, mi működik és mi nem. Innen jönnek azok a következtetések, amik alapján ténylegesen alakítani tudod a viselkedésedet.

Ez önmagában egy nagyon erős eszköz.

A nehézség ott kezdődik, hogy ezekhez az adatokhoz szinte automatikusan értékítéletet kapcsolunk. Elkezdjük jóként vagy rosszként kategorizálni azt, amit látunk, és ezzel együtt megjelennek az érzelmek is.

Ha jól haladsz, könnyű ránézni. Jó érzés kitölteni, visszanézni, követni.

Ha viszont nem úgy alakulnak a dolgok, akkor hirtelen nehezebb lesz. Jön a frusztráció, a csalódottság, és sokszor inkább elfordulunk az egésztől. Kimarad egy nap, aztán még egy. Azért, mert kellemetlen szembenézni vele.

Csakhogy pont ezek az adatok a legértékesebbek.

A kevésbé jól sikerült időszakokból lehet a legtöbbet tanulni. Ezekből, és abból, ahogy összehasonlítod őket a jobb hetekkel, kezd kirajzolódni, mi történik valójában. Itt válnak láthatóvá a minták.

És ezekből a mintákból lesz végül változás.

Ezért fontos, hogy amennyire csak lehet, megfigyelőként nézz rá ezekre az adatokra. Ne értékeld azonnal, ne minősítsd, hanem próbáld meg úgy kezelni, mint információt.

Ez az a nézőpont, ami hosszú távon lehetővé teszi a tudatos, fenntartható változást.